2012. április 14., szombat

Programajánlat a jövő hétre

14. Rügyfakadás – Tavaszünnep a Nagymezőn
2012. április 21-22.
Részletes program itt

Kedvcsinálónak: 
a Túra oldalon található Zalaturista vetítések közül kettő,
melyek végén látható a gyenesi programból egy kis ízelítő

2012. április 13., péntek

Tulipán tanulmányok


 

Tulipán

A tulipánon átsütött a nap,
ráhullt a hajnal drága fényesője,
s a rózsás árnyat úgy ernyőzte szét,
hogy fellobbant a pázsit selyme tőle.

A méhecskedongásos kert ölén
pirosan izzott melegmézű kelyhe,
ágaskodott a boldog tulipán,
hogy még jobban az ég felé emelje.

Úgy éreztem, felém is integet,

amint a rezgő szellő simogatta,
elég magasra tartom-e szívem,
hogy átsüssön az élet fénye rajta?
                                                      /Fésűs Éva/

 Itt pedig egy nagyon szép mese:
Kányádi Sándor - Néma tulipán

A festés előtt megfigyelt virágok karcát készítettük ma
  

Képek itt
A tavaszi szünet utáni rövidebb hét szorgos munkálkodással telt:
  
Tanultunk


Dolgozatot írtunk


 Építettünk, mint mindig
  
Rajzoltunk


 Képek itt

2012. április 7., szombat

Kellemes húsvéti ünnepeket!



Egy kis vetítés húsvétra tavaszi virágokkal: itt
 
Húsvét

A legnagyobb egyházi ünnep:
Jézus feltámadására emlékszik ilyenkor a kereszténység. Egy ideig a keresztény húsvét egybeesett a zsidó húsvéttal (pészah), de Kr. sz. 325-től, az egyházi ünnepek rendjének meghatározásától a ma is alkalmazott számítás nyomán önálló ünneppé vált.
A húsvét egybefonódik az ősi tavaszünnepekkel, szokásaiban a bibliai elemek keverednek a néphagyományokkal.
 A keresztény húsvét angol (Easter) és német (Ostern) neve egyaránt a tavasz keleti úrnője (East, Ost = kelet), a germán Ostara istennő nevéből származik – az ő ünnepe a tavaszi napéjegyenlőség idején volt, ami utal a húsvét tavaszünnep voltára. A magyar elnevezés az ünnepet megelőző hosszú böjt véget éréséből, a „hús vételéből” keletkezett.
A keresztény húsvét mozgó ünnep: a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnapra esik, legkorábban március 22-én, legkésőbb április 25-én ülhetjük húsvét vasárnapját.
 

Húsvéthétfő

 

Ezen a napon sok népszokás él, például a locsolkodás, a hímes tojás ajándékozása.
A víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit az alapja ennek a szokásnak, mely aztán idővel, mint kölnivízzel való locsolás maradt fenn napjainkig. Bibliai eredetet is tulajdonítanak a locsolkodás hagyományának, eszerint a Krisztus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vevő, ujjongó asszonyokat igyekeztek lecsendesíteni úgy, hogy lelocsolták őket.
Régi korokban a piros színnek védő erőt tulajdonítottak. A húsvéti tojások piros színe egyes feltételezések szerint Krisztus vérét jelképezi. A tojásfestés szokása és a tojások díszítése az egész világon elterjedt.
Más vélekedések szerint a húsvét eredetileg a termékenység ünnepe, amely segítségével szerették volna az emberek a bő termést, és a háziállatok szaporulatát kívánni. Így kötődik a nyúl a tojáshoz, mivel a nyúl szapora állat, a tojás pedig magában hordozza az élet ígéretét. A locsolkodás is az öntözés utánzásával a bő termést hivatott jelképezni.

Jó reggelt, jó reggelt,
kedves liliomszál!
Megöntözlek rózsavízzel,
hogy ne hervadozzál.
Kerek erdőn jártam,
piros tojást láttam,
bárány húzta rengő kocsin,
mindjárt ideszálltam.
Nesze hát rózsavíz,
gyöngyöm, gyöngyvirágom,
hol a tojás, piros tojás,
tarisznyámba várom.
  
 Gyerekeknek két aranyos nyuszis videó:



2012. április 4., szerda

Délutáni képeink


PINOCCHIO – Toscana bemutatkozik 
című kiállítást tekintettük meg a Balaton Színházban.


(Nevio Di Marco képzőművész és a Pistoiai Della Robbia Kulturális Szövetség közös kiállítása - március 24 - április 22-ig.

    Nagyon szép és színvonalas munkákat láttunk;
érdemes még egyszer megnézni a családdal együtt.)
 
Pinokkió kalandjai
„A jó gyerekek körül minden otthon megszépül,
és minden arc csupa mosolygás.”
 

Képek itt. 

Húsvéti készülődés

Hímes tojás kiállítás
 Képek itt.

 Egy kis séta 
 Képek itt.


2012. március 30., péntek

Színes lepkék


Ma folytattuk a lepke-témát...
(zsírkrétás munkáink)
 Lepketár
 

... és Szabó Lőrinc megkezdett versét
(most itt a teljes vers)

Szabó Lőrinc:
Pille, pille, pillangó 

Pille, pille, pillangó,
Szállj le a kezembe,
szivárványnak színeit
fesd a tenyerembe!

Pille, pille, pillangó!
Olyan, mint az álom.
Mitől lettél ilyen szép?
Én majd kitalálom.

Libbenő szép virág,
felhő közelében,
hernyóból lett tündérlány
Odafönn az égen.

Pille, pille, pillangó!
Szállj le a kezembe,
Szivárványnak színeit
fesd a tenyerembe!


Képek itt

(Két hét múlva virágokkal folytatjuk)

2012. március 29., csütörtök

Tavaszi kézműveskedés

2012. március 29. - Agyagozás
 (Vendégségben Ica néninél: egy kis délutáni munkálkodás)

  Többi kép itt

 2012. március 27. - Csibikék
 (Csibéink kikeltek már a tojásból)

  Képek itt

 
Kiscsibe
Csupasz még a kis csibe,
alig van rajta pihe.
Most bújt ki csak a tojásból,
körültekint, ámul-bámul,
nyújtogatja a nyakát,
tetszik neki a világ.

Pitypiritty, pitypiritty,
éhes is már egy kicsit.
Felcsippent egy kis magot,
s el is ejti, ejnye, hopp!
Jaj, de sok mag elgurul,
amíg enni megtanul.
                               (Dénes György)

2012. március 25., vasárnap

2012. március 24. Lepkekarc

 

„Pille, pille, pillangó,
Szállj le a kezembe,
szivárványnak színeit
fesd a tenyerembe!”
                                 /Szabó Lőrinc/

 
 Alap készítése, majd karcolás

Több kép itt

2012. március 22., csütörtök

Víz Világnapja 2012


 "Víz!
Se ízed nincs, se zamatod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek, anélkül, hogy megismernének. Nem szükséges vagy az életben:
maga az élet vagy."  
(Saint-Exupéry)
 
A Víz Világnapját minden évben március 22-én ünnepeljük, melyről az ENSZ 47. közgyűlése 1992-ben döntött Dublinban. Céljuk az volt, hogy felhívják a világ figyelmét: bolygónk édesvízkészlete nem kifogyhatatlan forrás. Tisztaságának megőrzése érdekében jóval nagyobb figyelmet kell szentelnünk a környezetünk védelmére is. A víz jelenléte meghatározza mindennapi életünket, természetesnek vesszük, hogy a jó minőségű ivóvíz a kellő mennyiségben mindig a rendelkezésünkre áll. Ennek következtében sokszor nem úgy viszonyulunk lételemünkhöz, mint ahogy azt megérdemelné. Gyakran pazaroljuk, nem vigyázunk környezetünkre, ezáltal felszíni és felszín alatti vizeinket szennyezzük. 
  Minden évben más jelmondat jegyében zajlik a megemlékezés létünk nélkülözhetetlen eleméről, 2012-ben a rendezvénysorozat jelmondata:
„A világ szomjas, mert mi éhesek vagyunk”
 
Lehoczky János: A vizek fohásza

Vándor, ki szomjadat oltod forrásom vizével

vigyázz reám!
Én hűsítem arcodat forró nyári napsütésben,
én frissítem fáradt testedet vándorútjaid után.
Csobogásom nyugtatja zaklatott lelkedet,
habjaim tánca bűvöli tekintetedet.
Poros gúnyádat tisztítom,
egészséged őrzöm.
Szépítelek, gyógyítalak,
üdítelek, vidítalak.
Erőmmel hajtod gépedet, malmodat.
Tartom csónakodat, hordozom hajódat.
Általam sarjad vetésed,
én küldök termékeny esőt
szikkadt kertjeidre.
Ott búvom édes gyümölcseidben,
a nádasok illatában rejtezem,
barlangok mélyén, erdők rejtekén,
sziklák között, csúcsok fölött,
posványban, sodrásban,
rám találsz.
Az élet bárkáit ringatom.
Otthonaként velem érez megannyi lény,
úszó, lebegő állat, lengedező növény.
Kusza hínár, tündérlő virág,
meglepő, eleven vízivilág.
Remélő ikra, játszi poronty,
leső harcsa, óvatos nyurga ponty.
Bölcső vagyok,
folytonos születés csöndes színpada.
Kezdet vagyok, a földi élet ősanyja.
Változás vagyok, végzet vagyok, a pillanat méhe.
Állandóság vagyok, szüntelen harcok békévé összegződő reménye.
Szelíd forrásként becézhetsz,
érként, patakként kedvelhetsz,
folyamként köszönthetsz.
Megmosolyogsz tavaszi pocsolyákban,
üdvözölsz berekben, limányban,
lidérces lápon, keserű mocsárban.
Csepp vagyok és óceán.
Tomboló vihar és szivárvány,
búvópatak és szökőár,
felhő és kút.
Ismersz, mint szigorú jéghegy, zord jégvilág,
mint lenge hópehely, tréfás jégvirág,
illanó pára, gomolygó zivatar.
Vízesés robaja, hullám moraja,
cseppkő csöppenése, veder csobbanása,
eső koppanása, véred dobbanása.
Kék vagyok, mint a tenger,
fénylő, mint a csermely,
szőke, mint a folyó,
zöld, mint a tó,
fehér, mint a hó.
Feszítő gőz vagyok, tanulj meg tisztelni!
Csikorgó fagy vagyok, tanulj meg kibírni!
Aranyhíd vagyok, tanulj meg csodálni!
Örvény vagyok, tanulj meg vigyázni!
Buborék vagyok, tajték vagyok,
szeretned kell!
Hűsítő korsó vagyok,
heves zuhany vagyok,
élvezned kell!
Tükör vagyok, arcod vagyok.
Hullám és híd, part és a víz.
Erő és báj, folyó és táj,
úszás és merülés,
áldás és könyörgés,
értened kell!
Víz vagyok.
Őrizned kell!
 Máté halas karcolása