"Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje"

 

A pünkösd az egyház számára az öröm ünnepét jelenti, így számos vigadozó népszokás fűződik hozzá. A szokások ma már kihalóban vannak, de az ember érzi, ünnepre, pillanatnyi csöndre, játékra, társaságra szükség van most is.
Üzenetet hordoznak ezek az ünnepek, az ember és a természet szeretetét hirdetik.

Piros Pünkösd napját ezer éve virággal köszöntik Európa sok országában. 

Jól tudták a régiek, ilyenkor meg kell állni egy pillanatra. A nagy nyári munkák előtt ünnepelni kell. Köszönteni az új életet, imádkozni a bő termésért, gyermekáldásért. Erre szolgált a pünkösd, a húsvét utáni ötvenedik nap. A templomokban évről évre megemlékeztek erről a napról, a lángnyelveket a pünkösdi rózsa szirmaival helyettesítették, a Szentlélek jelképeként fehér galambot repítettek szabadon.

A lányok és asszonyok bíborvörös ruhába öltöztek, befont copfjukat a hagyomány szerint a bal vállukra kanyarítva, a férfiak felöltötték ünneplőjüket, és kezdődhetett a mulatság.  Néhány faluban még ma is élnek a pünkösdi hagyományok, játékok: az Alföldön a Pünkösdölés, a Dunántúlon a Pünkösd királynéjárás.

A pünkösd királyválasztás sajnos szinte teljesen eltűnt, pedig a mai napig él a szólás: Rövid, mint a pünkösdi királyság. Kezdetben vitézi szokás volt, a katonák maguk közül választottak egy évre királyt.